A hagyományos kínai orvoslás alapjai

A kínai orvoslás holisztikus szemléletű, az egész embert vizsgálja, annak minden tünetével és panaszával.

Négy diagnosztikai módszerének segítségével (a megtekintés, meghallgatás és szaglás, a kérdezés valamint a tapintás) összegyűjti a betegséggel kapcsolatos információkat. Ezeket összegzi és elemzi, megállapítja a szindrómát és dönt a szükséges gyógymód mellett.

A kínai orvoslás alaptételei a következők: az említett teljeskörű vizsgálat és kezelés, a yin-yang és öt elem tan, az öt zang és hat fu szerv és a különleges fu szerv funkciói és kapcsolata, továbbá a qi, a vér és a folyadékok elmélete, a hat külső káros energia, a hét káros belső érzelem és a betegség előzményei, „az egészséges és az egészségtelen küzdelme”, a yin-yang egyensúlyvesztés, a meridiánok elmélete, az ember anatómiai felépítése és fiziológiai sajátosságai.

A betegség kialakulására, lefolyására számtalan tényező hat, ezért minden egyes tényezőt alaposan meg kell vizsgálni. A konkrét állapotot és az okokat külön kezelve kell a megfelelő kezelést alkalmazni. Általános szabály nem létezik. Minden esetben az adott személy állapota alapján alakul ki az egyénre szabott terápia.

Amennyiben rendelkezésre áll, akkor a hagyományos kínai orvos a diagnózis felállításakor figyelembe veszi a nyugati diagnosztikai módszerek által nyújtott lehetőségeket is, növelve így a kezelés hatékonyságát.

A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test és szellem harmonikus működése garantálja az egészséget.

Amennyiben a harmonikus működésben zavar keletkezik, az egyensúly felborul és betegség jelentkezhet, mely testi és lelki szintet egyaránt érinthet.

Az egészséget ezért úgy lehet a legjobban megőrizni, hogy mindazt, amire a testnek és szellemnek szüskége van megfelelő mennyiségben és minősében biztosítjuk. A fizikai és lelki igények nem elválaszthatóak, a kettő együttes harmóniája ad hosszú és egészséges életet.

A hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi testben ugyanazon mechanizmusok és folyamatok hatnak, mint a természetben.

A mechanizmusok elemei az öt elem: a fém, fa, víz, tűz, föld, melyek önmagukban is meghatározott tulajdonságokkal bírnak. Az emberi szervezetet is ezek az elemek, illetve ezek kombinációi alkotják – s bár egyes szervet valamelyik jellemzőbben dominál, azonban a szervezetben mindegyik mindenhol jelen van valamilyen mértékben. Ezek egészséges egymáshoz való viszonyulását a yin-yang mechanizmusok tartják fenn.

A kínai orvoslásban minden szervhez adott érzelem és érzék van társítva, s úgy tartják, hogy a lélek és a szervek egészsége akkor áll fenn, ha egy érzelem, mint harag, düh, irigység, rosszindulat, félelem, stb. nem erős vagy tartós. Ellenkező esetben az érzelmek túlzott volta károsítja a szerv, a szervezet egészséges működését.

Az egészség megőrzése során törekedni kell a mérsékelt, higgadt érzelmi életre, a megfelelő mennyiségű, minőségű és kombinációjú étel bevitelére, a pihenés-aktivitás egyensúlyának fenntartására is.

Ügyelni kell, hogy semmiből ne legyen túl kevés vagy túl sok, mert az a szervezetet igénybe veszi. A keletkezett probléma megoldásához valahonnan energiát, forrást kell elvonnia, ami gyengébb működéshez vezet.

Minden szervezet egyedi, ezért a fent említett alapelvek szerint, a mértéket és arányokat egyénileg kell beállítani. Az ember szoros kapcsolatban áll a környezettel, egy időjárás-változás vagy lakhelyváltoztatás, utazás stb. során alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Ehhez rugalmas hozzáállással és a szervezet igényeinek figyelembe vételével tud leginkább alkalmazkodni. A szervezet jelez minden belső folyamatról, kis odafigyeléssel ezek a jelek könnyen értelmezhetőek.

Ha a szervezet egyensúlya megbomlott, és betegség jelentkezett, tanácsos az orvost minél korábban felkeresni, megelőzve ezzel a betegség súlyosabbá válását valamint elősegítve ezzel a lehetőségekhez képest legkorábbi, szövődménymentes gyógyulást.